1905. A
Magyar Kereskedelmi Rt., (a későbbi Angol-Magyar Bank) tisztviselői
karából
megalakult a
„Sport Kedvelők Köre”.
Már az alakulás évében
Baróty Jenő indítványozta az
evezősosztály megalakítását, amelyhez 100 koronát adományozott.
1906. márciusában az Ügyvédi Kamara helyiségében
megrendezett bál
800 koronás tiszta jövedelmét, ugyancsak Baróty indítványára, az evezős
alaphoz
csatolták, azonban ezen alapot Baróty katonai szolgálata alatt más
sportágak
támogatására használták fel.
1909. év tavaszára készült el, Baróty
tevékenységének köszönhetően, az újpesti uszodához csatolva az
egyesület ponyvával fedett tutaja, amelyen a „Nyíl” nevű race-klinker
szkiffet
tárolták. Ezt követte néhány hét múlva egy
új hárompárevezős, majd egy négyevezős. A következő években további 3
hajót
vásárolt Baróty.
1912. tavaszára elkészült egy kis úszóház. Ekkortól Mérei József segítette Baróty munkáját,
aki többek között a hajók javítását is végezte.
Mérei
József munkájnak
köszönhetően az I. világháború kitörését követő évben készült el a
szakosztály
első szárazföldi épülete:

1920-ban az evezős szakosztály tagjaiból megalakult a
„Budapest” Evezős
Club. A Sportkedvelők Köre az evezős szakosztály teljes
felszerelését
átengedte a BEC-nek.
Alapszabály 1923.
1923. szeptemberében került sor (az előző évben már
félkész
állapotban használatba vett) a clubházuk avatóünnepségére, amely Galambos József építész tagtárs tervei
alapján készült.
A
következő évtizedben a túra és
versenyevezés egyaránt folyamatosan fejlődött, háziversenyek és egyéb
társas
összejövetelek színesítették a club életét:
1936.-ban Kozma László nyerte meg az egyesület első
országos
bajnoki címét egypárevezősben.
A
II. világháború végén, 1945. május 8.-án a Ganz
Ábrahám
Hajógyár 102. számú vízicserkész csapata - egy szovjet katonatiszt
jelenlétében
- megalapította a Ganz Danubius Hajógyár
Sport Kört. (A BEC tagjai néhány hajóval a Margitszigetre
költöztek, ahol a
Hungária Evezős Egylettel 1947-ben egyesült Hungária-Budapest Evezős
Egylet
néven, amely egyesületet azonban 1949-ben megszüntették.)
Az ötvenes évek
közepétől az
egyesületünk „aranykorát” élte: Pap
Jenőné, Méray Kornélia hét alkalommal egypárevezősben, hatszor
pedig
kétpárevezősben nyerte a női Országos Bajnokságot,
három bronzérme után 1958,
59, 60, és 61-ben pedig négyszer Európa Bajnokságot nyert, így
mindeddig ő a
legeredményesebb magyar női evezős.
(Ekkor női számban még nem rendeztek
világbajnokságot az evezésben.)
|

|
Szabó Károly mesteredző munkájának
köszönhetően az egyesület a
70-es években ismét jelentős sikereket ért el, amely ekkor már a
Magyar Hajó és Darugyár Sport Kör Evezős
Szakosztályaként (MHD) működött.
Ambrus
Marianna szintén egymás után hétszer lett egypárevezősben országos
bajnok,
négyszer pedig kétpárevezősben. Ambrus Marianna a nemzetközi vizeken is
eredményesen szerepelt: 1975-ben Nottingham-ben a Világbajnokságon
ezüstérmet,
1977-ben Amszterdamban, majd 1978-ban az újzélandi Hamiltonban pedig
bronzérmet
szerzett, valamint a 1976-ban a montreáli olimpián 6. helyen végzett.
Ezekben
az években egyesületünk férfi evezősei is több országos bajnoki címet
nyertek.
A 80-as
években a fiataloké volt
a főszerep, Szabó Károlyné (Marika)
tanítványai mind a hazai versenyeken, mind az Ifjúsági Barátság
Versenyeken
több érmet szereztek, most már, mint a Ganz Danubius Hajógyár Sport
Egyesület
Evezős Szakosztályának versenyzői.
1991 végén a rendszerváltozás
során csődbement hajógyár már nem volt képes fenntartani az evezős
telepet, így
a GDH Sport Egyesület megszüntette az evezős szakosztályát.
1992. május 30-án a vízitelep nélkül maradt evezősök Sarkadi Nagy Imre kezdeményezésére, Hajógyári
Evezős Club néven új
sportegyesületet hoztak létre. Néhány évnyi „hontalanság” után 1995.
szeptemberében a Magyar Evezős Szövetséggel közösen a XIII. kerületi
Önkormányzat, és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával sikerült az
egyesületnek
visszavásárolnia a népszigeti evezős telepet.
2006. február
14.-től az egyesületünk, a Budapest Evezős
Egyesület nevet vette fel, s mára ismét az evezős sport komoly
bázisává vált.